Nevek –becenevek
Katalin-Kháti, Gertrud-Trudl, Anna – Nancs, Nancsi,Nani
Rozália-Száli, Teréz-Rész, Rézi, Reszka
Viktória-Fiktol, Borbála-Vávi, Faranciska-Franci,
Veronika-Froncs, Magdolna-Lencsi,Léni
Erzsébet-Lísz,Liszka, Julianna-Julcs
Eleonóra-Lóri, Zsuzsanna-Szuszi, Mária-Máris,Marcsa
János-Hansz,Hanesz,Hanzi
József-Szep,Szepi,Szepka
István-Stefi
Ferenc-Franz, Franci, Antal-Tóni,Tancs, Toncsi
Károly-Khál, Mihály-Mihál
A közös nyelv, közös származás, az azonos szokások Kismaroson is jelentettek olyan
visszásságokat,hogy ugyanazt a vezeték és keresztnevet viselte volt egy másik család tagja is.
A falu eleven szellemességgel, ragadványnevekkel különböztette meg az azonos nevűeket.
Ezek
eredhettek
tulajdonságból,
mint
pfifikusz,
fuchs,
schéne(furfangos,róka,szép),származhattak bogaraktól, mint sáska,tücsök,dongó. De
származhattak az állattartásból, mint tündér, vagy szellő, mert a gazda lovának, vagy ökrének
ez volt a neve. Alkati tulajdonság alapján volt a puhos, vagy a pocakos melléknév. Az
útmester foglalkozása miatt kapta valaki az útkaparó nevet, és aki sokat vizsgálta az eget, azt
Sternkuke Hansnak(Csillagkémlő János)nevezték.
Forrásmunka:
Döbrössy Mihályné: Bölcsőtől a koporsóig
Rixer Gusztáv: Kismaros három százada