Sajbázás
Rixer Guszti bácsi Kismaros három évszázada c. könyvéből az idézet:
Úgy érezzük,Kismaros is adott egy szót a magyar nyelvnek. Ez a szó a sajba,
és ennek igei alakja a sajbázás.Eredetét a Scheibe szóban találjuk meg.A szó azt jelenti:korong.
A sajba hordódongából készült,négyszög alakú,középen átfúrt korong,melyet tűzben megizzí-
tottak,majd egy meredeken a sáncnak támasztott pallón, a magasba vetették.
Az így megtüzesített korong ,a sajba, útján csóvát vetett,tüzes-vörös röppályát írt le.
A sajbát vető legény hangosan kiáltotta,hogy kinek szánja a sajbát.Íratlan szabályai voltak ennek a
játéknak.Az első sajbát mindig az Istennek ajánlotta,a másodikat az édesanyjának,harmadikat
a szíve választottjának.
Sajbázni csak nagyböjt idején lehetett,a sötétség beálltával.A játékot mindig pénteki napon űzték,
a falu védőgátjánál,az úgynevezett sáncnál.Azért csak akkor,mert a nagyböjt pénteki napjain
a lányos házakat nem illett látogatni.Különös módja ez a böjt gyakorlásának,de mindenképpen
a megtartóztatásnak egy formája.
Azt már a falubéliektől hallottam,hogy a sajbát a lányok a templom elől,a templom dombról nézték végig,
és pirultak,mikor a csendben jól kivehetően az ő nevüket kiáltotta a sajbát repítő
fiú.Mert ez már jelentett valamit………