Húsvét és a locsolás
Húsvét hétfőjén a locsolás az egész falu ifjúságát megmozgatta. A nagyobb
fiúk virágot kaptak, a kisebbek piros tojást. Folyt a vetélkedés ki gyűjtött össze
többet, sokszor volt gyomorrontás a vége, mert sorra fogyasztottak is belőle.
A locsolás a déli harangszóval ért véget. Délután már csak a legények
mentek locsolni, és csak egy lányhoz, a szívük választottjához. Ha a legény
egy szál rózsát vagy szegfűt kapott az azt jelentette, hogy érzelmei megértésre
leltek. Nagyon szemérmes bátorítás volt ez a megkülönböztető virágdísz. Az
esélytelenek ugyanis nárciszt, jácintot, vagy tulipánt kaptak.
Locsolás este nagy divat volt a bejárati kiskapuk kicserélése vagy
elhurcolása, a felnőtt lakosság nagy bosszúságára. Sokszor a falu másik végére
is, de legalább a harmadik szomszéd virágoskertjéig cipelték el az utcaajtót.
Eredetileg azt bosszulták meg, hogy nem engedték be a legényeket locsolni,
aztán csak úgy stikliből, bosszantásként, vagányságból, eszelték ki a mindenfajta
megtorlást, tréfát. Magukkal nem bíró legények néha még azt is megcsinálták,
hogy az egyik gazdának darabokra szedték éjjel a szekerét és a ház tetején
összerakták. Reggel a gazda megdöbbenve vette észre, hogy a szekere a kémény
mellé került menetkészen, kassal, ülődeszkával, csak a lovak hiányoztak.
Szerencsétlen, csak fogta a fejét káromkodott s nem tudta megérteni hogyan
kerülhetett a szekere a tetőre?