Sajbázás

Sajbázás

 

Rixer Guszti bácsi Kismaros három évszázada c. könyvéből az idézet:

Úgy érezzük,Kismaros is adott egy szót a magyar nyelvnek. Ez a szó a sajba,

és ennek igei alakja a sajbázás.Eredetét a Scheibe szóban találjuk meg.A szó azt jelenti:korong.

A sajba hordódongából készült,négyszög alakú,középen átfúrt korong,melyet tűzben megizzí-

tottak,majd egy meredeken a sáncnak támasztott pallón, a magasba vetették.

Az így megtüzesített korong ,a sajba, útján csóvát vetett,tüzes-vörös röppályát írt le.

A sajbát vető legény hangosan kiáltotta,hogy kinek szánja a sajbát.Íratlan szabályai voltak ennek a

játéknak.Az első sajbát mindig az Istennek ajánlotta,a másodikat az édesanyjának,harmadikat

a szíve választottjának.

Sajbázni csak nagyböjt idején lehetett,a sötétség beálltával.A játékot mindig pénteki napon űzték,

a falu védőgátjánál,az úgynevezett sáncnál.Azért csak akkor,mert a nagyböjt pénteki napjain

a lányos házakat nem illett látogatni.Különös módja ez a böjt gyakorlásának,de mindenképpen

a megtartóztatásnak egy formája.

Azt már a falubéliektől hallottam,hogy a sajbát a lányok a templom elől,a templom dombról nézték végig,

és pirultak,mikor a csendben jól kivehetően az ő nevüket kiáltotta a sajbát repítő

fiú.Mert ez már jelentett valamit………


Nyomtatás