A nők ruházata

A nők ruházata

Régen a nők ruházata nem volt olyan színes, mint ma. Ők is a fehér és a sötét színeket
kedvelték. Ruháik ugyanazokból a szövetanyagokból készültek, mint a férfiaké, az
alsóneműket azonban finomabb lenvászonból varrták, és sosem kendervászonból. A legalsó,
a testet borító női fehérnemű mellénykeszerű, szorosan a testhez simuló, a mai melltartó
szerepét töltötte be. Elöl 5-6 gomb zárta és ujjatlan volt. Fiatal nők e felett a vállukon két
pánttal függesztett, lenge inget viseltek, mely combközépig ért. Télen ez az ing puha, flanel
anyagból állott, színe rózsaszín, vagy más színű is lehetett.
Az alsó testrész nadrágszerű fehérneműje ugyancsak lenvászonból készült, szára a térd alá ért
és ott szalaggal megkötötték. A szárvégeket fodrozták
Lábukra pamutanyagból készült harisnyát húztak, ezeket is szalaggal rögzítették a térd alatt és
ott megkötötték. Ez volt a strumpfpandli.
Ősanyáink, de még nagyanyáink is többrétegű szoknyát hordtak. Khittl-nek nevezték ezt
a ruhadarabot(der Kittel=munkaruha, szoknya)Az alsószoknyák vékonyabb anyagból,
lenvászonból, a legfelső pedig vastag sötét színű, gyapjú anyagból készült. A szoknyák
bokáig értek, derékon szalaggal kötötték meg. Törzsüket ujjatlan pruszlik fedte a Leiwl(das
Leibchen=mellényke) anyaga lüszter, vagy ahhoz hasonló szövet volt. Elmaradhatatlan
ruhadarabjuk volt a kötény a Khete, olyan hosszú volt, mint a szoknya és derékon rögzítették.
Fiatal asszonyok és lányok köténye színes és mintás, rajta egy vagy két zseb. Kislányok
ünneplő köténye Sércl (die Schürze=kötényke), melynek alja lekerekített volt, és finom
selyemből készült.
Fedetlen fővel csak ritkán jártak. Háromszögűre hajtott kendőjük nyáron könnyű anyagból,
télen gyapjúból fedte a fejüket. Télen vastag gyapjúfonálból kötött háromszögre hajtott
kendőt terítettek a hátukra a vállukon át keresztezték és hátul összekötötték, ez volt a berliner.
Hidegben ez alá dugták a kezüket.
A női cipőknek magas volt a szára és lapos a sarka, oldalt gombsorral zárult. Házi, de
nem ritkán az utcán is viselt lábbelijük a papucs, amit Schlappe-nek, Schleiche-nek(der
Latsch=papucs )neveztek. Felső része vastag posztóból, a talpa bőrből (később gumiból)
készült. Ezt a váci vásárban szerezték be.
Az asszonyok téli nappali foglalkozása volt a szövés-fonás. A házi rongyszőnyegeket
maradék rongyokból szőtték. A nagyobb textíliákat mángorolták, a kisebbeket faszénnel fűtött
vasalóval vasalták. A ruhákat sokkal hosszabb ideig használták, mint ma. Nem változott a
divat sem olyan gyakran, s nem volt szégyen a foltozott ruha viselése sem.

Forrásmunka: Dr.Rixer Gusztáv-Kismaros három százada

Nyomtatás