Karácsony Rixer Guszti bácsi tollából:

„A karácsony meghitt fénye és melege liturgikus közösségé alakította a falut. Az éjféli mise
meghatott hangulatot teremtett a templomban. Az egyházi énekek mélysége azt bizonyítja,
hogy azok a néplélekből fakadnak.
Külön helyet foglal el a német templomi énekek között a „Stille Nacht”, karácsonyi egyházi
ének. Ez a dal műdal, de népének jellegűvé vált és az egész világ át vette. A szövegét Joseph
Mohr oberndorfi káplán írta1818-ban, dallamát pedig Franz Gruber szerezte.
A szöveg és a dallam is jól illeszkedik a nap hangulatához. Éjjel van és csend. Mindenki
alszik, csak az istenközelben élő szent pár van ébren, és áhítattal nézik a csodát. A történteket
emberi filozófiával nem lehet megmagyarázni. Eseményeinek előzményét a bibliából
ismerjük.
A dal jellege szerint altatódal. A hallgatónak az érzése az, hogy az utolsó hangot már
lecsukódó pillákkal énekli, vagy csak dúdolgatja a szülő.
Az énekkarnak az a célja, hogy a hallgatóságot istenközeliségre hangolja.”
Ennek a dalnak szépsége megérint bennünket minden karácsony éjjelen. Csodálatosan
hangzott régen, gyermekkorunk idejében és most is, mikor a kórusról megszólal az orgona és
az ének. Az elmúlt hetek készülődése miatti fáradtságunk, a szenteste körüli izgalmak ebben a
dalban oldódnak fel, és teszik rá a karácsonyra a koronát.
Az éjféli mise után anyai nagymamám házában gyűlt össze népes családunk. Nagybácsik,
nagynénik, unokatestvérek. Frissen füstölt kolbász főtt a fazékban, reszelt, csípős torma
szaga csavarta az orrunkat, a vastag, ropogóshéjú házikenyér felszelve várt bennünket. Nem
törődve a késői órával, alaposan belakmároztunk. Felsoroltuk ki-mit kapott ajándékba, mert
a gyerekeknek mégiscsak ez a legfontosabb. Búcsúzás után a csikorgó hóban, álmosan
széledtünk szét, eltelve a karácsony és az együttlét örömével. Az emlék máig elkísér!

Első karácsony

Behunyom szemem, és repülök az időben,
Elmúlt karácsonyi emlékeim között,
Lebegek a régmúlt és jelen fölött.

Hallom a csengőt, mely csak egy pohár, benne kanál kocogtat,
És csilingelő hangja a szobába hívogat.
Hallom az angyalok szárny suhogását,
Látom fehér ruhájukat, mosolyukat,
Hidd el, hogy mutatják nekem magukat!

Apám karjában, csodálom a kicsi fát,
Főzött szaloncukrok csillogó papírját,
Érzem a fa fenyőgyantás illatát.
Látom anyám gyönyörű kék szemét,
Hallom hangját, ahogy énekel,
Az ének imaként Istenhez szárnyal fel!

A fa alatt mesekönyv, bicikli, kis piros,
Nincsen rajtuk színes papíros,
És ott ül a babám, kék ruhában, rögtön tudom a nevét,
Magamhoz ölelem, s a karomban lecsukja szemét.
Békesség, és öröm, mely mindent átitat,
Varázsszemes rádiónkból szól a Stille Nacht,
Ágyamban a baba és bicikli kap helyet,
Elengednem őket egy percre sem lehet.

Sok év telt el ez óta, karácsonyok jöttek-mentek,
Zsákot töltenek tele az emlékek,
De eszmélésem első karácsonya, most is fájdítja szívemet,
A gyermeki hit és csodák karácsonya volt ez,
Angyalokkal, apámmal, anyámmal, és a kanállal kocogtatott üvegpohárral!

Kismaros,2010 karácsonyán Andresz Györgyné

Nyomtatás