Kútszentelés 2011. április 16. Nyomtatás
Írta: V.Gy.   
2011. Április 18. hétfő, 08:46
Kútszentelés 2011. április 16.

"Ez a kút nemcsak emlékeztet minket a múltra, hanem üzen is nekünk. Azt
üzeni, hogy sem őslakos, sem hódító, sem bevándorló nem képes meglenni
az életadó víz nélkül. Hogy ember és állat békében és háborúban egyaránt a
természetre rászoruló lény. Hogy vigyáznunk kell a kutakra, vízre, talajra,
levegőre. Hogy tisztelnünk kell a természetet, nem bánhatunk vele úgy,
mint a saját tulajdonunkkal. Hogy vannak fontosabb, alapvetőbb dolgok,
mint a pillanatnyi hasznunk, érdekeink, harcaink, háborúskodásunk.
 
Sajnos azonban a kutak hangját ma nem könnyű meghallani. Elmondták,
hogy a dolgos svábok, mikor idejöttek, 3 dolognak a helyét jelölték ki: a
kútnak, a templomnak és az iskolának helyét. A kutakra sok éves szolgálat
után az utóbbi évtizedekben nehéz idők jártak. Azzal kezdődött,
hogy valahol a 60-as-70-es években lebontották azt a kutat, amely a
szájhagyomány szerint Kismaros első kútja volt, az építmény pedig Éberli
János asztalos mester keze munkáját dicsérte. Aztán jött a vízvezeték, és a
házi kutak fölöslegessé váltak, sokan betemették őket. Következett a
fürdőszobák, és – csatornahálózat nem lévén – a kezdetleges emésztőgödrök
világa, s az élő vizet adó, őseink által megásott kutakat sokan
szennyvíztárolóvá alakították… Akkor még senki sem gondolt a XXI.
század leendő háborúira, melyeket a vízért, az ivóvízért folytatnak majd…
Ilyen világban élünk. Hol van már Assisi Szent Ferenc gondolkodásmódja,
aki a Naphimnuszban a vizet kishúgának nevezte, aki hasznos, drága, tiszta
és alázatos…

Szerencsére Néder Teri néni ötlete alapján a Faluvédő Egylet legalább a
felépítmény újragondolásával, elkészítésével nem hagyta az enyészet
martalékául a kút emlékét. Ha úgy tetszik, félig föltámasztottuk. Köszönjük
Kühn Péter építésznek, Hoffmann József mesternek, Kovács Lászlónak,
Balogh Gergelynek , és mindazoknak, akik valamilyen formában
hozzájárultak, hogy ma itt állhatunk. Külön köszönet a támogatóknak,
akik pénzt is áldoztak a megvalósításért. Nem kis dolog ez manapság.
Pedig ha élni akarunk, nekünk is újra meg kell tanulnunk ezt a
gondolkodást: az emberi alázatot, az értékek tiszteletét, az Istennel,
emberrel, állattal, természettel való békességre és együttműködésre
törekvést. És meg kell védenünk mindazt, amit ez a kút jelképez: a tiszta
vizet, az életet, közös múltunk emlékeit és értékeit. S ha mindezt
megtesszük, akkor talán eljöhet újra az az idő, amikor ez a kút nem
emlékműként, hanem eredeti célja szerint szolgálhat majd minket.

Adja Isten, hogy így legyen!”

A kútra áldását adta Mátrai Benedek atya, ünnepi szavakkal köszöntötte az
egybegyűlteket Parragh Gábor, a Kismarosi Faluvédő Egylet elnöke, a versíró
verseny eredményét kihirdette Neubauer Rudolf képviselő, a győztes versekből
előadtak néhányat a szerzők, közreműködött a Nachtigall kórus. Néder Teri néni friss
forrásvízzel köszöntötte a kutat: először az őseinknek, majd a falubélieknek, végül az
Istennek ajánlva munkánk eredményét.
Nagy örömünkre elég sokan eljöttek az iskolából is. A gyerekek Lombosné Csanda
Márta vezetésével részt vettek a Sváb Önkormányzat szervezésében megrendezett
faluismereti vetélkedőn. Ennek , valamint a versíró versenynek az eredményét is
megtekinthetik majd honlapunkon.

Végvári Györgyi
Módosítás: ( 2011. Május 04. szerda, 12:05 )