Négy évszak: Az ősz Nyomtatás
Írta: Stanley   
2013. Október 03. csütörtök, 09:41

Négy évszak: Az ősz

 

 


A nap már nem forró, csak simogató sugarait küldi a földre. Tiszta a levegő, a fények és a színek csodálatosak. A fű észhez tért a kánikulai meleg után, élénkzöld, őszirózsák pompáznak a szivárvány minden színében. A tiszta levegőben messzire ellátni. A környező hegyek sötét kontúrjai adnak keretet a falu templomának, piros tetős házainak. Minden és mindenki élvezi az ősz ajándékait.

A kis veteményes pihenni készül. A málnatövek jövő évi termő ágai felkötve simulnak a karóhoz. A sütőtökök még kapaszkodnak  a szárukba, de lassan összeszedem őket is. Babok száraz, kifejtett hüvelyei, a kukorica levágott szára égetésre vár. A kései zöld paradicsomok, amiknek nem biztos, hogy lesz idejük pirosra érni, még sietve szomjasan gyűjtik a meleg sugarakat. Sok helyen már felszántott földekben alszik a vetőmag, varjak vadásznak a rögök között. A gólya, fecske már itt hagyta a fészkét, az erdőben a fák ágai lassan elengedik rozsdabarna leveleiket, csupaszon alusszák majd téli álmukat.

A spejzban a polcok megteltek a lekváros üvegekkel, a mélyhűtő polcai roskadnak a sok finom zöldség és gyümölcsfélék zacskóival. Bár nagy forróság volt a nyáron, nem lehet panasz a termésre.

A sövény elé, az utcára kiköltözött a madárijesztő, mosolyt csal a gyerekek és a biciklisták arcára. A mellette lévő padon gyakran megpihennek, lefényképezkednek vele.

Az udvarban, az eresz alatt katonás rendben már felrakva a téli tüzelő, a száradó fa jó szagot áraszt, milyen jó meleget ad tőle majd a cserépkályha! A medence vizét leeresztettük, megtisztítva kerül jövő nyárig a dobozába. A virágtöveket szétültettem, legyen idejük még a fagyok előtt megkapaszkodni új helyükön, felásóztam köztük a kert földjét. A friss földszagot nagyon szeretem, és nem veszek gumikesztyűt, kézzel morzsolom szét az egyben maradt rögöket. A többfajta bársonyvirág, a zinnia, a hajnalka, estike, porcsinrózsa magjai a zacskókban várják a tavaszt.

A réten bordó buzogányfüvek, nyárról itt felejtődött harangvirágok nézegetnek, lassan gyönyörködhetnek ők is a lila kikerics szőnyegben, melyet az ősz eléjük terít. A Dunának lassan elfelejtjük a nyári hatalmas árvizet, hiszen olyan békés és tiszta most a medrében! Az eget tükrözi vissza, hát most igazán kék a vize, és a szaga a jellegzetes Duna szag, kicsit iszapos, kicsit olajos, de nagyon szeretem.  A nyárfák levelei aranyként borítják még a lombokat, az első fagy után majd vastagon beterítik a fák alatti füvet, a gyerekek jókat hancúrozhatnak benne.

Megkezdődött az iskola, nehéz újra beállni a sorba. A sok játék mellett a tanulás is helyet kér az unokáim idejéből. Azért van idő csipkebogyóból koszorút készíteni, tobozokat gyűjteni, kóstolgatni a földiszeder édes, a kökény fanyar termését. Vadszőlő szép leveleit drótra fűzzük, közte a homoktövis bogyóival mutatós ablakdíszeket gyártunk. A palacsintába már az idei sárgabarack lekvárt töltjük, nagyon finomra sikeredett. A télre eltett bodzaszörp sűrítmény nem éli meg a karácsony estét, azt hiszem, addig kiürülnek az üvegek.

Jön az őszi nagytakarítás ideje, nyári ruhák el, az ősziek előre kerülnek a szekrényekben.

A tücsök is az őszről ciripel esténként, füstszag érződik a levegőben, az augusztusi csillaghullás után a csillagok éjszakánként már fázósan néznek a földre. Itt az ősz!