Népszámlálási eredmények

Tegnap megérkeztek a népszámlálás hivatalos adatai, amelyek a magukat nemzetiségekhez tartozónak vallóak számát is tartalmazták.

http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/teruleti/13/4_1_6_1.xls

Ez pedig a kezdőoldal: http://www.ksh.hu/nepszamlalas/?lang=hu

Meglepődve, és örömmel szembesültünk a számokkal. 192-en vallották magukat a német nemzetiséghez tartozónak Kismaroson. Ebben nyilván a sváb hagyományokat kedvelők is benne vannak, de mindenképpen szép létszám. Hozzávetőleg a falu lakóinak  10%-a, és ez nem kevés.

Tehát újból bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a faluban a sváb hagyományok ápolásának, a német nyelv tanulásának. Sváb múzeumunk eddig is bizonyította származásunkat, hiszen az írott és tárgyi emlékek ismeretében nem kérdőjelezhető meg Kismaros sváb település volta.

Mindent el kell követnünk, hogy az utánunk következő nemzedék továbbvigye ezt a fáklyát.

Erre minden reményünk meg lehet, hiszen a nemzetiségi óvodában játék közben áll rá a kisgyerek a német szavak, dalok, játékok használatára. Ez kiderült a nemzetiségi óvodák nálunk rendezett találkozóján is, ahol a mieink nagyon szépen szerepeltek. Segítenek a falu adventi és húsvéti koszorújának díszítésében. Legutóbb a sváb klub keretén belül az ovisokkal sütöttük a kelt kifliket.

 Az iskolában már két évfolyamon folyik a német nemzetiségi nyelvoktatás, és tudomásunk szerint sokan kérik az új beiratkozók közül is ezt a formát. Az óvodában és az iskolában is őrzik a Márton napi hagyományt. Karácsonyi koncerten régi német dalt énekeltek, és idén a húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokások keretén belül a németes gyerekek először díszítették a kutat tanítójukkal, és szüleikkel, szeretnének ebből hagyományt teremteni.

A múzeum és az iskola múzeumi órák keretén belül ismerteti meg a gyerekekkel a falu történetét.

A Marus tánccsoport 16 éve, a Nachtigall kórus 10 éve ápolja a sváb hagyományokat és viszi Kismaros hírét az országban, és határon kívül. Nagy Izabella foglakozik a gyerekekkel is és jó hangulatú sváb táncokra tanítja őket is.

Kismaros német önkormányzata, most újította meg Dunabogdánnyal, Visegráddal, Nagymarossal, Zebegénnyel, Verőcével, Dunakeszivel kötött együttműködési megállapodását, amelyhez idén Berkenye és Szendehely német önkormányzatai is csatlakoztak. Ebben vállalják a fent nevezettek, hogy segítik egymás időben összehangolt rendezvényeit, azokon részt vesznek, és összejöveteleiken használják a német nyelvet minél gyakrabban.

Örülünk, hogy munkánk nem hiábavaló, van rá igény és van befogadó, érdeklődő, ez a 10 %, ez a 192 ember, kicsi és nagy, fiatal vagy idős, származás szerinti német nemzetiségű, vagy szimpatizáns.

Lényeg, hogy élvezzük, találjunk örömet abban, amit együtt, a faluért, az itt élőkért teszünk.

Látogassák minél többet a programjainkat, melyek időpontját a sváb honlapon és a hirdető szekrényekben olvashatnak.

Az éltető és megszentelt víz

A forrásból merített húsvéti víz a hiedelmek szerint szempanaszok, kiütések, és egyéb betegségek orvoslására szolgált. Úgy tartották, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosakszik, örökké fiatal marad. Az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy egészségesek maradjanak.

A víz az élet, a termékenység szimbóluma volt, és az ma is, hiszen tudjuk víz nélkül nincs élet. A keresztény hit megjelenésével sem csökkentek a húsvéti vízhez kapcsolódó hiedelmek. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét hajnalig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy víz  áldó, és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon.

A szenteltvíz az ember legalapvetőbb, keze ügyében megtalálható szentelmény, a bölcsőtől a koporsóig fontos szerepet játszott a mindennapokban. Ember és állat egészségért, a gonosz szellem távoltartásáért, és főleg Isten áldásáért kapott a frissen szentelt vízből kisgyermek, asszony, férfiember, jószág, de még a föld is. Tettek belőle (vagy szentelt sóból!) az újszülött vizébe,  gyermekágyas asszony fekhelyére, meghintették vele menyasszonyt, vőlegényt, de a haldoklót és az eltávozottat is.

Németországban és Svájcban több helyen is szokás az életet adó víz tiszteletére a kutakat és a forrásokat ünnepi díszbe öltöztetni. Díszként többnyire kifújt tojásokat, és kötegekbe font papírszalagokat használnak, de gyakran erősítenek a kút vályújára, vagy a kút fölé girlandokat, fenyőágakat, szép tavaszi virágokat.

Ezt a hagyomány szeretnénk életre kelteni, meghonosítani nálunk is. Az iskola német nemzetiségi nyelvet tanuló kisgyerekei, szüleikkel és tanítójukkal Buzási Yvettel virágvasárnap előtti szombat délutánján feldíszítették a falu régi kútjának emlékére állított kutat a falumúzeum előtt. Szép díszekkel, virágokkal, tojásokkal, igazán impozáns látványt nyújtott. A Faluvédő egyesület által készített kútnak csak a felépítménye hasonlít a régire, sajnos nincs már benne  éltető víz. A feldíszített kútnál kis műsort adtak a gyerekek, aztán együtt mentünk a templomba, hol az esti misére otthonról kis üvegekben hozott vizet áldotta meg Mátrai Benedek plébános úr.

Az alábbi szöveget Buzási Yvett tanító nénitől kaptuk: