eco farming logo

A nyár PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Stanley   
2014. Június 28. szombat, 13:20
                                                                               ÉVSZAKOK
                                 
                                                                                    A nyár


A feketerigók tavaszi énekét a hajnali szürkületben csodásan éneklő csalogány váltja fel, aki a házak alatti, fákkal sűrűn beültetett területen tanyázik. Csak kora hajnalban halljuk, így köszönti a mai napot!
Az enyhe éjszaka után a reggel azzal kezdődik, hogy gyorsan becsukjuk az ablakokat, leeresztjük a redőnyöket, hogy kint tartsuk a nyári hőséget. A falak is átmelegedtek, úgyhogy a lakás hűvöse csak viszonylagos.
       Kora reggel megöntözöm a kertet a fúrt kútból, kicserélem a madarak itatójában a vizet, és a gyerekek műanyag homokozójából medencévé kinevezett kutyafürdető vizét is frissre cserélem.
A rigók a közelemben fürdőznek, bátran a vízcseppek alá szaladva, megrázzák magukat, fekete tolluk ragyog, aztán a friss fűben szemelgetve megreggeliznek. Lepkék rekednek, a nedves virágokon megülve üdítik fel magukat. A varangyos béka kuckóját az aranyeső bokor alatt szintén meglocsolom, hadd hűsöljön kedvére.
 A kertben már elnyíltak a tavaszi virágok, most a zinnia, margaréta, a liliomfélék, a levendulák virítanak és illatoznak, és a méltánytalanul „büdöskének”titulált virágok pompáznak. Ez a kis virág a bársonyvirág, megérdemelné, hogy így is emlegessük, de hát szegénynek a szaga igazán nem mondható kellemesnek, így nem sértődhet meg. Nem is teszi! Az első fagyokig ontja sárga szirmú fejecskéit, színfoltja a kertnek. A cserjék is hálásak a vízért, nem győzöm formára nyesni őket, új ágaik kusza össze-visszaságban burjánzanak. Csak a víz enyhíti a párolgásával a meleget, mert áll a levegő.
Minden alkalommal, mikor locsolok, megjelenik fizikakönyvem erre utaló sora: A párolgás hő elvonással jár! 
Valaki nyírja a füvet, de messze, mert csak halkan ér ide a fűnyíró hangja, a kert mindig ad feladatot.
A kamratető alatt darazsak tanyáznak, hiába verjük le a mértani pontossággal ragasztott fészkeiket, mert hamar ujjá építik. Most ők is megjelentek, köröttem repkednek, és a fűszálakon lévő vízcseppekkel oltják szomjukat.
Bezzeg a fecskéim elmaradtak, és ez szívem nagy fájdalma! A házat festettük pár éve, a fészküket, az óta nem rakják újra. Hiányzik a csivitelésük, szorgalmas repkedésük, cikázásuk. A kisfecskék etetése az unokáimnak eseményszámba ment, hosszú ideig lefoglalta őket. Most szegények máshol költenek, de reménykedem, hogy egyszer visszatérnek hozzám. 
A cinkék nem hűségesek, egész téli etetés mellett nem költöznek a fészkelő odúba, ami az etető melletti faágon kínálja magát, lehet, hogy nem elég komfortos, vagy nem tudják, hogy kiadó?
A rozsdafarkú kétszer is költ a kamratető alatt, régi fali virágtartóra rakott fészkében. A kicsik egész nap nyitogatják csőrüket, a szülőknek nincs megállásuk. Előfordul, hogy egy-egy kiesik a fészekből, mert sokan vannak szegények, ha nem pusztul el, visszatesszük. 
 Következnek a virágládák. A begóniák meghálálják a gondoskodást, egész nyáron virítanak az erkély rácsán, a déli naptól védi őket az árnyékoló, mely nekünk is enyhet ad, hiszen a déli-délnyugati fekvésű lakás nélküle könnyebben átmelegszik a nagy ablakfelületek miatt. 
A mostani melegek embert próbálók, bár gyerekkorunk nyarai sem voltak egyszerűek. 
 Mégis bátrabban mehettünk a napra, nem voltak ilyen veszélyesek a napsugarak. Bátorságról beszélek, de erről szó sincs. Muszáj volt! A kora hajnalban megkezdett málnaszedések a legnagyobb melegben végződtek, a szőlőkapálás és kötözés is megizzasztott bennünket, de a feladatot nem lehetett hárítani, korán munkára szoktattak bennünket. Az idő múlása még ezeket az akkor „nemszeretem” munkákat is gyönyörű emlékké szépíti.
 A mai napon bodzaszedés a soron következő feladat, a bodzaszörpöt behűtve mindannyian szeretjük. A Duna melletti utak, rézsűk a lelőhelyek, amiket évek óta rendszeresen felkeresek. Kalap a fejre, kosár a biciklire és irány a cél! A füzesben szól a kakukk, a szénaboglyák és bodzabokrok illatoznak részegítően, a töltés alatti árok vizenyőjében a gólya vadászik, miután a veteményeseket már átvizsgálta. A tőzikék és a sárga liliomok között sétálgat, nem zavartatja magát. Remélem, marad még béka a tocsogóban, mert az esténkénti békazene nagyon hiányozna! Most már magasan áll a nap, perzselőek a napsugarak. Gyorsan leszedem a csipkés bodzatányérokat, aztán iparkodok hazafelé.
A reggeli élénk színek fakóvá válnak, ember, állat menedéket keres. Ma már másodszor állok a zuhany alá, de csak pillanatnyi enyhet ad.
A hosszú kánikula után általában vad zivatarok, gyors záporok következnek. Meg lesz ennek a böjtje! -
 mondták az öregek. Azóta már én is tudom, miről beszéltek. A heves zivatarok nagy széllel, jéggel érkeznek, bizony az áldott eső mellett sok kárt is okoznak. A Duna vize vonzza a villámokat, sokszor félelmetes dörgések követik.
A záport viszont szeretem!  Napsütésben jön és megy sietve, nem ér rá maradni. Megteszi, ami a kötelessége, öntöz, frissít, aztán továbbáll. Nézem a teraszról, ahogy pillanatok alatt pocsolyát növeszt, és élvezem a frissen ázott föld szagát. A madarak is üdvözlik vidám csipogással, minden fellélegzik utána. A szivárvány az égen csodálatos, ő a szövetség az Isten és az ember között, aki megígérte nem sújtja többé özönvízzel a gyarló embert.
A gyakori áradások miatt, lazulni látszik ez a szövetség, és ennek csak mi lehetünk az okai.
  A gyerekek délután a kertben felállított medencében lubickolnak, sikítoznak, a fagylaltgép csoki fagyit kever, a kerti asztalon párás a hideg bodzaszörppel teli pohár, a tányéron még meleg a fahéjjal meghintett almás pite. 
Milyen jó, hogy itt a nyár! Mi otthon is nyaralunk!
 



Támogatja a Joomla!. Designed by: lonex.com .com registration Valid XHTML and CSS.