eco farming logo

Kismarosi szerzők a faluról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Stanley   
2011. Április 27. szerda, 16:49
Kismarosi szerzők a faluról 

Nagy hálával tartozunk azoknak, kik áldozatos munkájukkal, a falu és az itt élő emberek iránti tiszteletből, szeretetből könyvbe rendezték gondolataikat, megosztották velünk az információjukat, kutatásaik eredményét, tudásukat, tapasztalatukat. Könyveiket olvasva megjelenik szemünk előtt a régmúlt, amelyből kedves embereket, eseményeket idézünk fel. Mi még emlékeinkben rátalálunk az általuk írottakra, de a mi gyerekeinknek és unokáinknak „csak”írott dokumentumként őrzik majd a múltat.

1974-ben jelent meg Míves Ottó: Kismaros község története című könyve

Így ír a könyv születéséről:

 

„E könyv szerzője évekkel ezelőtt összegyűjtött sok mindent Kismaros múltjáról. Járta a levéltárakat és a környező települések plébániáit, sokat levelezett a Német Szövetségi Köztársasággal és Ausztriával. Hálás köszönet illeti meg Lang János elszármazott passaui lakost, de mindenkit, aki bármilyen módon segített, hogy a könyv anyaga összeálljon.

Ezt a könyvet kedves falunk minden lakójának a kezébe akarjuk adni. Köszönet a szerkesztőbizottságnak, akik észrevételeikkel, tanácsaikkal segítették a munka menetét. A monográfia részben tudományos, de részben olvasmányos igénnyel készült az utókor számára.”

A szerkesztő bizottság tagjai voltak: Krebsz József, Poldauf Medárd, Liebhardt Ferenc, Almássy Antal, Várszegi Ferenc, Mester Alajos, Koch János

Lektorálta: Báthori Ferenc

A borító lapját Dobroszláv József rajzolta és rajta őseink menetelnek a Rajnától a Dunáig,

a fényképek többségét András Ida készítette.

A könyv utószavában szép kívánságot fogalmaz meg felénk szerkesztő társaival együtt a szerző, felénk az utódok felé:

„Legyen számukra életükben mindvégig hosszú és virágos a tavasz, bőkezű a búza és málnaérlelő nyár, vidám és tele kamrás az ősz, meg a tél!”

Mikor ezt olvastam, miközben írom e sorokat, mintegy áldásként ért ez az üzenet. Hálásan köszönjük Nektek!

 

1995-ben jelent meg Tanulmányok Kismaros történetéből címmel egy könyv, melyben három szerző írásai kaptak helyet, ezek a következők:

Végvári Jenő Kiss Marustól Kismarosig,

Dr.Rixer Gusztáv Kismaros az idő sodrásában,

Varga Zoltánné A német nemzetiségű lakosság helyzete

 

Végvári Jenő statisztikus lévén, írásának a Falutörténet számokban a kezdetektől 1990-ig

alcímet adta, és könyvét az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején született kismarosiak emlékének ajánlja.

„Ők a ma élő kismarosiak szülei, nagyszülei, dédszülei. Nevük sírköveken, kereszteken olvasható, alakjukat fakult fényképek őrzik, de kezük melegére még emlékszünk.”

Dr.Rixer Gusztáv előszó helyett meditál, részletek az írásból:

„Nincs olyan talpalatnyi helye a falunak, ami engem ne a múltra emlékeztetne.

Ezek az emlékek addig élnek, míg az emlékezés él. Azért írom meg őket, hogy tovább éljenek, mint az emlékező.”

Varga Zoltánné Wiedermann Erzsébet történelmi áttekintés után életmódról, szociális viszonyokról, kultúráról, hagyományokról ír és a II. világháború hatásáról a falu életében

 

A szerkesztő bizottság tagjai, akik szerkesztették és lektorálták a könyvet így ajánlják olvasásra:

„A három tanulmány egymástól függetlenül készült, a szerzők adataikat, információikat nem minden esetben egyeztették össze, s így előfordulhat, hogy a tanulmányok egyes megállapításai eltérnek egymástól. Ezt nem tartjuk hibának, csupán olyan jelzésnek, hogy a falu történetének vannak homályos pontjai, eléggé fel nem tárt mozzanatai s tere van még további kutatásoknak.

A tanulmányok műfajukat, tárgyukat, szemléletüket tekintve különböznek egymástól, nem kívánnak egymásnak versenytársai lenni, mindegyik a maga műfaján belül értékelendő.”

A könyvet Kismaros Község Önkormányzata s a Kismarosi Falumúzeum Alapítvány adta ki.

Lektorálta és szerkesztette: Dr.Dabóczi Ákos, Jaics Istvánné, Krebsz József, Stajz Istvánné és Végvári Jenő

A címlapon Kismarosnak a XVIII. sz. második feléből származó pecsétlenyomata látható.

 

2004.június.4-én dedikálta saját példányomat a szerző, ekkor jelent meg Dr.Rixer Gusztáv Kismaros három évszázada című könyve.

„Mottó: An dem Lebensweg muß der Blick nach forne gerichtet werden.

             Verstehen  kann man nur das Leben wenn man zurückhlikt.

                                                                  (Sören Kirkegard)

Az életúton mindig előre kell tekinteni. Az életet azonban csak akkor érthetjük meg, ha visszatekintünk.”

A könyv történelmi visszatekintéssel kezdődik és az elmagyarosodás okait kutatja. Szót ejt a falu ének és zenekultúrájáról, a hagyományokról, a ragadványnevekről, nyelvi sajátosságokról.

Utószó:

„Sem író, sem régész, sem történész nem vagyok. Orvos vagyok, aki pályája során hozzászokott, hogy tények alapján kutasson. Kismaros múltba merülő történetéből akartam csupán néhány jellemzőadatot felszínre hozni, mielőtt végleg elmerülnének”

Kedves Guszti bácsi, csakhogy tényeket is lehet érzelemmel, szívvel megtölteni, és Te ebben a könyvben példáddal bebizonyítottad!

 

Fiatal generációnk is helyet kért és kapott a könyvkiadások sorában.

Varga Orsolya írta és szerkesztette a Napló 1945 című kiadványt, mely a „malenkij robotot túlélők visszaemlékezéseit foglalja össze.

„Ezt az emlékgyűjteményt mindazoknak ajánlom, akik kényszerből idegen földben nyugszanak.”- írja Orsi könyvajánlójában.

Az előszót a túlélők fogalmazták meg:

„Köszönettel fogadjuk, hogy gondoltak ránk, és megírták ezt a könyvet a jövő nemzedékének szenvedéseinkkel teli ifjúságunkról. Fontosnak tartjuk, hogy a mai generáció is tudomást szerezzen az 1945-ös eseményekről.”

A könyvben egyéni élet sorsok, tragédiák jelennek meg a „kollektív bűnösség” tükrében. Megrendítő szembesülni a sok szenvedéssel, fájdalommal, amit ezek az emberek átéltek, és amit túléltek. Tisztelet és főhajtás azoknak, akik nem láthatták viszont szülőfalujukat és idegen földben nyugszanak!

 2009-ben jelent meg Mit Gott zum Sieg! Istennel a győzelemig! címmel Dr.Néder Sarolta által írt és szerkesztett könyv. Száli néni (Éberli Antalné született Wiesner Rozália) 1920 novemberétől 1930 januárjáig vezetett naplójának gót betűs német nyelven írt magyar fordítása.

………a napló  kivételes olvasmány egy - a maga korában és társadalmi helyzetében - kivételes képességű asszony tollából. Száli néni a naplót két kis füzetbe, sváb nyelven, gót betűkkel írta; kuriózumként anyanyelvén írt saját verseivel és fotókkal gazdagította. És ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy a naplót, nem Önmagának, hanem nekünk, az elkövetkező generációknak írta. 1930. január 18-án hajnali hat órakor fejezte be, a jövőnek intézett nagy kérdéssel: Ki fogja ezt elolvasni, ki fogja ezt megszívlelni…”-írja a könyvbemutatója szövegében Sarolta.

 

A napló papírra vetésének idején Száli néni férjével együtt a kismarosi templom sekrestyése volt. Természetes, hogy Száli néni a templom körüli teendőket is feljegyezte. A harangszentelés, a templomfelújítás, az itt élő és itt nyaraló hívek adományainak precíz dokumentálása, az egyházi ünnepek leírása, a fohászok, a hálaadó imák, mind arról tanúskodnak, hogy a mindennapi élet velejárója volt a hitbuzgalom.

 

Száli néni naplóját Kiss Máriuszné, Néder Terézia családi örökségéből adományozta a Kismarosi Falumúzeumnak, melyet Végvári Lajosné közvetítésével Kalicza Lászlóné Paál Karola fordított le magyar nyelvre.

Karola néni a könyv elején fordítói minőségében így ajánlja nekünk:

„Szeretnék mélységes tisztelettel tolmácsolója lenni azoknak a gondolatoknak, melyek a naplóból felénk sugároznak, ünnepi és mindennapi életet dokumentálnak, s a legtisztább becsületről, emberszeretetről és istenhitről tesznek tanúságot”

Valóban csodálatos olvasmány, izgalmas, ahogy sikerül kibogozni a szereplők kilétét, összekötni a rokoni szálakat és betekinteni a múlt század eleji falunk mindennapi életébe, gondjaiba, örömébe, bánatába és megismerni egy csodálatos teremtést, aki itt élt ebben a kis faluban, és például szolgálhat ma is nekünk.

 

Felsorolásom végére értem. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha ezek a könyvek nem jelentek volna meg! A honlap készítésnél szívesen idézünk ezekből az írásokból, természetesen a nevek, könyvcímek megemlítésével. Hisszük, hogy a számítógép világában így sokkal több ember számára válnak ismertté. Minden szerző megfogalmazta, hogy nekünk, az utókornak szánta írásait, biztosra vesszük, örülnének, örülnek annak, hogy felhasználjuk, és megbecsüljük munkájukat. Köszönet és hála a könyvek íróinak, a kiadásban közreműködőknek. Köszönjük az áldozatos munkát mindenkinek!

Vajon ki lesz a következő, aki könyvet ír Kismarosról? Vajon mi lesz a témája és a címe………?                                                     

  

                                                                                                                      Andresz  Györgyné

  

  
Módosítás: ( 2011. Május 04. szerda, 11:52 )
 



Támogatja a Joomla!. Designed by: lonex.com .com registration Valid XHTML and CSS.