Városlődi német tábor - élménybeszámoló
A nyári német tábort ötödik alkalommal valósítottuk meg. A projekt hasznos tapasztalatokkal, rengeteg élménnyel és új ismerettel járult hozzá iskolánk pedagógiai programjában megfogalmazott célok megvalósításához.
A tábor céljaként tűztük ki, hogy a tanulókban a német nemzetiségi identitás erősítjük, lehetőséget kínálunk az iskolás gyermekek számára, hogy hazánk élő nemzetiségeit bemutassuk, közelebb kerüljenek más közösségekkel. Fontosnak tartottuk ápolni, becsülni a történelmi hagyományokban gyökerező kultúrát. Lehetőséget kínáltunk tanulóinknak, hogy a tábor 4 napja alatt, megismerjék Városlőd és környékének nemzeti és nemzetiségi kultúráját, hagyományait, népművészetét. Nagy érdeklődéssel figyelték a gyerekek a Herendi Porcelánmanufaktúra látogatását.
Erősítettük a gyerekek összetartozás tudatát, valamint a nemzetiségük megőrzésére irányuló akaratukat.
Az iskolakezdés előtt megvalósult projektünk jó alkalmat kínált tanulóinknak, hogy a hosszú karantén időszak után újult erővel nekiláthassanak a nemzetiségi nyelv tanulásának, felidézhessék az eddigi ismereteiket a nemzetiségi történelemből, alkalmazzák a hagyományőrzést, erősítsék a közösséghez való kötődést, valamint megismerjék jobban a német nemzetiségi kultúrát. A városlődi tájház látogatása során számos ismeret, szókincs került felszínre, a használati tárgyak szorosan kapcsolódtak a német hon- és népismeret órák tananyagához. Számos elméleti tudás nyerte el jelentőségét.
A táborozás alatt fejlesztettük tanulóink kommunikációs készségeit, törekedtünk a kétnyelvűségre való nevelésre.
A tábori foglalkozások érdekesek és izgalmasak voltak, ugyanakkor következetesek és tartalmasak is. Nem csak a szülők voltak elégedettek, hanem a táborozók is, mert érezték, hogy nem csupán tanulták, hanem használták is a nyelvet. Ezt a koncepciót segítették a délutáni programokba beleszőtt nyelvi játékok vagy a jól megválasztott feladatok. A német nyelv használatát bátorítottuk a foglalkozásokon túl is, de nem kényszerítettük. Garantáltuk, hogy gyerekek (még jobban) megszeretik a németet; szeptembertől másként néznek rá, másként tanulják. Az örök probléma: a szülő „hasznos” tábort keres, a gyerek pedig kötöttségektől való mentességet akar. Nálunk megvolt az arany középút: sok szabadidő volt, ami azonban nem tétlenséget jelentett, hanem a választás lehetőségét. A napok ezért nálunk egyensúlyban voltak a foglalkozások és a kikapcsolódás között (bár általában az órákat ugyanolyan szórakoztatónak tartották:). A szabadidőben a túrázáson, a múzeumlátogatáson túl rengeteg program közül lehetett választani. Nagy élmény volt a majd egésznapos Sobri Jóska Kalandparkban tett látogatásunk. A pápai várfürdőben, a jó időben remek volt a fürdőzés.
Terveink között szerepel, hogy évről évre egyre több diákunknak kínálhassuk a nemzetiségi német nyelvi táborainkban való részvételt. A közösség összetartó ereje segíti munkánkat a helyi programjainkon, új hagyományokat tudunk teremteni és népszerűsíteni tudjuk a német nyelv választását az iskolai oktatásban.
Buzásiné Delacasse Ivett, Horváth Katalin tanárnők
Élni muszáj
A Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából, a Kismarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat nyertes pályázatának köszönhetően háromnapos rendezvény és két kiváló filmalkotás keretében emlékezhettünk az ártatlanul megkínzott, szülőföldjétől, szeretteitől évekre vagy akár örökre elszakított embertársainkra, rokonainkra, családtagjainkra.
Arra a csaknem hatszáz emberre emlékeztünk vissza rendhagyó módon, akiket ártatlanul hurcoltak el a Dunakanyarból 1945 januárjában málenkij robotra (“kicsi” munkára) a Szovjetunióba. A hadifogságba esett civilek 16-40 évesek voltak, szinte még gyermek korúakat és nőket is elvittek. A három érintett település, Zebegény, Nagymaros és Kismaros évek óta közösen emlékezik az áldozatokra, idén Kismaros adott helyszínt az eseménynek.
Az Élni muszáj címet viselő, civil honfitársaink szenvedéseinek emléket állító konferencia nyitó napján Buzásiné Delacessa Ivett tanító közreműködésével különleges történelemórán vehettek részt e három település 7. és 8. osztályos diákjai Kismaroson. Míg odakinn – talán a mélyebb beleélést segítendő – szakadt a hó, a százötven fiatal félperces néma vigyázállással tisztelgett az áldozatok előtt. A konferencia címét is adományozó Élni muszáj című dokumentumfilm megtekintése láthatóan elemi erővel hatott a fiatalok zömére. Ezen a napon nyílt meg az elhurcoltak személyes tárgyaiból berendezett kiállítás is, “húsz évig dobozban lévő” archív anyagokat lehetett megtekinteni és meghallgatni, elsősorban a kismarosiak visszaemlékezéseiből és relikviáiból. Emellett a Veritas Történetkutató Intézetnek és az Észak-magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének, Magyarok a Szovjetunió táboraiban című vándorkiállítása is látható volt. A kiállított tablókról történelmi betekintést nyerhettek az érdeklődők, és – a fotók, idézetek által – közelebb kerülhettek a donyecki szénbányák környékére szállított kismarosiak személyes élményeihez. A rendezők gondolva a fiatal látogatókra, QR-kód segítségével lehetővé tették, hogy az elhurcoltak húsz évvel ezelőtt felvett hanganyagába, így akár saját dédszüleik beszámolójába is belehallgassanak.