Kismarosi szerzők a faluról

Kismarosi szerzők a faluról

Nagy hálával tartozunk azoknak, kik áldozatos munkájukkal, a falu és az itt élő emberek
iránti tiszteletből, szeretetből könyvbe rendezték gondolataikat, megosztották velünk az
információjukat, kutatásaik eredményét, tudásukat, tapasztalatukat. Könyveiket olvasva
megjelenik szemünk előtt a régmúlt, amelyből kedves embereket, eseményeket idézünk
fel. Mi még emlékeinkben rátalálunk az általuk írottakra, de a mi gyerekeinknek és
unokáinknak „csak”írott dokumentumként őrzik majd a múltat.
1974-ben jelent meg Míves Ottó: Kismaros község története című könyve
Így ír a könyv születéséről:
„E könyv szerzője évekkel ezelőtt összegyűjtött sok mindent Kismaros múltjáról. Járta
a levéltárakat és a környező települések plébániáit, sokat levelezett a Német Szövetségi
Köztársasággal és Ausztriával. Hálás köszönet illeti meg Lang János elszármazott passaui
lakost, de mindenkit, aki bármilyen módon segített, hogy a könyv anyaga összeálljon.
Ezt a könyvet kedves falunk minden lakójának a kezébe akarjuk adni. Köszönet a
szerkesztőbizottságnak, akik észrevételeikkel, tanácsaikkal segítették a munka menetét.
A monográfia részben tudományos, de részben olvasmányos igénnyel készült az utókor
számára.”
A szerkesztő bizottság tagjai voltak: Krebsz József, Poldauf Medárd, Liebhardt Ferenc,
Almássy Antal, Várszegi Ferenc, Mester Alajos, Koch János
Lektorálta: Báthori Ferenc
A borító lapját Dobroszláv József rajzolta és rajta őseink menetelnek a Rajnától a Dunáig,
a fényképek többségét András Ida készítette.
A könyv utószavában szép kívánságot fogalmaz meg felénk szerkesztő társaival együtt a
szerző, felénk az utódok felé:
„Legyen számukra életükben mindvégig hosszú és virágos a tavasz, bőkezű a búza és
málnaérlelő nyár, vidám és tele kamrás az ősz, meg a tél!”
Mikor ezt olvastam, miközben írom e sorokat, mintegy áldásként ért ez az üzenet. Hálásan
köszönjük Nektek!

1995-ben jelent meg Tanulmányok Kismaros történetéből címmel egy könyv, melyben
három szerző írásai kaptak helyet, ezek a következők:
Végvári Jenő Kiss Marustól Kismarosig,
Dr.Rixer Gusztáv Kismaros az idő sodrásában,
Varga Zoltánné A német nemzetiségű lakosság helyzete

Végvári Jenő statisztikus lévén, írásának a Falutörténet számokban a kezdetektől 1990-ig
alcímet adta, és könyvét az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején született
kismarosiak emlékének ajánlja.
„Ők a ma élő kismarosiak szülei, nagyszülei, dédszülei. Nevük sírköveken, kereszteken
olvasható, alakjukat fakult fényképek őrzik, de kezük melegére még emlékszünk.”
Dr.Rixer Gusztáv előszó helyett meditál, részletek az írásból:
„Nincs olyan talpalatnyi helye a falunak, ami engem ne a múltra emlékeztetne.
Ezek az emlékek addig élnek, míg az emlékezés él. Azért írom meg őket, hogy tovább
éljenek, mint az emlékező.”
Varga Zoltánné Wiedermann Erzsébet történelmi áttekintés után életmódról, szociális
viszonyokról, kultúráról, hagyományokról ír és a II. világháború hatásáról a falu életében

A szerkesztő bizottság tagjai, akik szerkesztették és lektorálták a könyvet így ajánlják
olvasásra:

„A három tanulmány egymástól függetlenül készült, a szerzők adataikat, információikat
nem minden esetben egyeztették össze, s így előfordulhat, hogy a tanulmányok egyes
megállapításai eltérnek egymástól. Ezt nem tartjuk hibának, csupán olyan jelzésnek, hogy
a falu történetének vannak homályos pontjai, eléggé fel nem tárt mozzanatai s tere van még
további kutatásoknak.
A tanulmányok műfajukat, tárgyukat, szemléletüket tekintve különböznek egymástól, nem
kívánnak egymásnak versenytársai lenni, mindegyik a maga műfaján belül értékelendő.”
A könyvet Kismaros Község Önkormányzata s a Kismarosi Falumúzeum Alapítvány adta ki.
Lektorálta és szerkesztette: Dr.Dabóczi Ákos, Jaics Istvánné, Krebsz József, Stajz Istvánné és
Végvári Jenő
A címlapon Kismarosnak a XVIII. sz. második feléből származó pecsétlenyomata látható.

2004.június.4-én dedikálta saját példányomat a szerző, ekkor jelent meg Dr.Rixer Gusztáv
Kismaros három évszázada című könyve.
„Mottó: An dem Lebensweg muß der Blick nach forne gerichtet werden.
Verstehen kann man nur das Leben wenn man zurückhlikt.
(Sören Kirkegard)
Az életúton mindig előre kell tekinteni. Az életet azonban csak akkor érthetjük meg, ha
visszatekintünk.”
A könyv történelmi visszatekintéssel kezdődik és az elmagyarosodás okait kutatja. Szót
ejt a falu ének és zenekultúrájáról, a hagyományokról, a ragadványnevekről, nyelvi
sajátosságokról.
Utószó:
„Sem író, sem régész, sem történész nem vagyok. Orvos vagyok, aki pályája során
hozzászokott, hogy tények alapján kutasson. Kismaros múltba merülő történetéből akartam
csupán néhány jellemzőadatot felszínre hozni, mielőtt végleg elmerülnének”
Kedves Guszti bácsi, csakhogy tényeket is lehet érzelemmel, szívvel megtölteni, és Te ebben
a könyvben példáddal bebizonyítottad!

Fiatal generációnk is helyet kért és kapott a könyvkiadások sorában.
Varga Orsolya írta és szerkesztette a Napló 1945 című kiadványt, mely a „malenkij robotot
túlélők visszaemlékezéseit foglalja össze.
„Ezt az emlékgyűjteményt mindazoknak ajánlom, akik kényszerből idegen földben
nyugszanak.”- írja Orsi könyvajánlójában.
Az előszót a túlélők fogalmazták meg:
„Köszönettel fogadjuk, hogy gondoltak ránk, és megírták ezt a könyvet a jövő nemzedékének
szenvedéseinkkel teli ifjúságunkról. Fontosnak tartjuk, hogy a mai generáció is tudomást
szerezzen az 1945-ös eseményekről.”
A könyvben egyéni élet sorsok, tragédiák jelennek meg a „kollektív bűnösség” tükrében.
Megrendítő szembesülni a sok szenvedéssel, fájdalommal, amit ezek az emberek átéltek,
és amit túléltek. Tisztelet és főhajtás azoknak, akik nem láthatták viszont szülőfalujukat és
idegen földben nyugszanak!

2009-ben jelent meg Mit Gott zum Sieg! Istennel a győzelemig! címmel Dr.Néder Sarolta
által írt és szerkesztett könyv. Száli néni (Éberli Antalné született Wiesner Rozália) 1920
novemberétől 1930 januárjáig vezetett naplójának gót betűs német nyelven írt magyar
fordítása.
„………a napló kivételes olvasmány egy - a maga korában és társadalmi helyzetében -
kivételes képességű asszony tollából. Száli néni a naplót két kis füzetbe, sváb nyelven,
gót betűkkel írta; kuriózumként anyanyelvén írt saját verseivel és fotókkal gazdagította.

És ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy a naplót, nem Önmagának, hanem nekünk,
az elkövetkező generációknak írta. 1930. január 18-án hajnali hat órakor fejezte be, a
jövőnek intézett nagy kérdéssel: Ki fogja ezt elolvasni, ki fogja ezt megszívlelni…”-írja a
könyvbemutatója szövegében Sarolta.

A napló papírra vetésének idején Száli néni férjével együtt a kismarosi templom
sekrestyése volt. Természetes, hogy Száli néni a templom körüli teendőket is feljegyezte.
A harangszentelés, a templomfelújítás, az itt élő és itt nyaraló hívek adományainak precíz
dokumentálása, az egyházi ünnepek leírása, a fohászok, a hálaadó imák, mind arról
tanúskodnak, hogy a mindennapi élet velejárója volt a hitbuzgalom.

Száli néni naplóját Kiss Máriuszné, Néder Terézia családi örökségéből adományozta a
Kismarosi Falumúzeumnak, melyet Végvári Lajosné közvetítésével Kalicza Lászlóné Paál
Karola fordított le magyar nyelvre.
Karola néni a könyv elején fordítói minőségében így ajánlja nekünk:
„Szeretnék mélységes tisztelettel tolmácsolója lenni azoknak a gondolatoknak, melyek a
naplóból felénk sugároznak, ünnepi és mindennapi életet dokumentálnak, s a legtisztább
becsületről, emberszeretetről és istenhitről tesznek tanúságot”
Valóban csodálatos olvasmány, izgalmas, ahogy sikerül kibogozni a szereplők kilétét,
összekötni a rokoni szálakat és betekinteni a múlt század eleji falunk mindennapi életébe,
gondjaiba, örömébe, bánatába és megismerni egy csodálatos teremtést, aki itt élt ebben a kis
faluban, és például szolgálhat ma is nekünk.

Felsorolásom végére értem. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha ezek a könyvek
nem jelentek volna meg! A honlap készítésnél szívesen idézünk ezekből az írásokból,
természetesen a nevek, könyvcímek megemlítésével. Hisszük, hogy a számítógép világában
így sokkal több ember számára válnak ismertté. Minden szerző megfogalmazta, hogy
nekünk, az utókornak szánta írásait, biztosra vesszük, örülnének, örülnek annak, hogy
felhasználjuk, és megbecsüljük munkájukat. Köszönet és hála a könyvek íróinak, a kiadásban
közreműködőknek. Köszönjük az áldozatos munkát mindenkinek!
Vajon ki lesz a következő, aki könyvet ír Kismarosról? Vajon mi lesz a témája és a
címe………?

Andresz Györgyné

Múltunk

 

Múltunk
 
Kismaros területe az ókortól a török hódoltság korán át a II. világháborúig szinte
állandóan keletről nyugatra, nyugatról keletre hömpölygő hadak útvonalában,
őrtornyok, várak, katonai helyőrségek hatósugarában volt, de állandó lakossága-
talán éppen ezért –nem volt.
 
Környékünkön leghosszabb ideig a török hódoltság tartott, a Dunakanyar
településeinek akkori magyar lakossága jórészt kipusztult. A törökök kiverése
után a lakatlan, vagy gyér lakosságú helységekben megindult a nem magyar,
többségében német népcsoportok letelepítése.
Buda felszabadítása (1686)) után megindult, először Buda környékén, majd a
szatmári békét (1711) követően a Dunakanyar falvaiban német népcsoportok
letelepülése. Nagyobbrészt az elpusztult magyar lakosság helyére költöztek
(Zebegény, Nagymaros, Visegrád, Berkenye, Dunabogdány)
Az egyházi könyvek tanúsága szerint először 1720 táján jelentek meg a
német telepesek-mintegy 10-12 család-Kismaros mai területén. A megmaradt
okmányok szerint az új lakók a környékbeli falvakból költöztek ide, mintegy
felerészben Dunabogdányból, másfelől Nagymarosról, Visegrádból és Verőcéről.

A családok száma fokozatosan növekedett,178O-ban elérte a 45-t.
A falu az első hivatalos helységnévtárban (1773)Kiss Marus néven szerepel. A
bejegyzések szerint a falu jogállása község, egyházközsége, tanítója nincs, az
általánosan beszélt nyelv a német.
 
Az első hivatalos, állami népszámlálás (1784) szerint a családok száma 45,
lélekszáma220 fő, a házak száma 39. A falu népessége mezőgazdaságból él,
szellemi foglalkozásúak nincsenek. A lélekszám ezt követően mérsékelt
ütemben nőtt, csak 19OO-ban haladta meg az 500, 1970-ben pedig az
1OOO-t. A növekedés ezután felgyorsult, 2OOO-ben megközelítette,
2O1O-ben meghaladta 2OOO főt. A lakosság kezdetben szinte kizárólag
mezőgazdasági foglalkozású, de már korán megjelentek a kisipari foglalkozások
is(kőműves,ács,bognár,pintér,kovács,kosárfonó,asztalos,cipész,kereskedő stb.)
A falu földterületének kb. a fele erdőség volt,a szűkebben vett mezőgazdasági
területeken a szántóföldek mellett jelentős volt a szőlő és gyümölcsös(a XX.
sz. közepétől a málna).A Kismarosiak legkedveltebb gyümölcsfajtái a szőlő,és
málna mellett az őszibarack,a szilva, a cseresznye, az alma és a dió volt és
maradt. A XVIII:sz. második feléből fennmaradt a falu hivatalos pecsétjének
a lenyomata .A kalász,a gyalogművelésű szőlőtőke mellett a lenyomaton egy
nehezen felismerhető szárnyas található. Ez nem a német sast, nem a magyarok
turulmadarát, hanem a Kismarosiak kedvenc háziállatát, a ludat ábrázolja.
A falu lakosságának életvitelében az első nagy változást a vasút
megjelenése hozta magával.185O-ben fejeződött be a Budapest-Vác-Szob-
Érsekújvár-Pozsony vasútvonal kiépítése. Kismaroson vasúti megálló csak
kb.188Í-ban létesült. Ezzel könnyen megközelíthetővé vált egy nyüzsgő,
magyar nyelvű nagyváros, Budapest, és megnyíltak az ipari munkahelyek
Vácon, Dunakeszin és Pesten. Megjelentek a vasutas családok (mozdonyvezetők,
kalauzok, váltókezelők, tisztviselők stb.) A falu egyoldalú függése a
mezőgazdaságtól ezzel megszűnt. A vasútvonal egyben megnyitotta az utat
a falu ifjúsága számára a váci középiskolák, valamint a fővárosi főiskolák és
egyetemek felé.
Az életmódban, az életvitelben, a jövedelmi viszonyokban a XX.sz. hatvanas
éveiben kezdődött meg a második nagy átalakulás. A változások több tényező
együttes hatására következtek be. Az egyik ilyen jelenség az egész Európára
kiterjedő málnakonjunktúra volt. A nagy kereslet és a magas árak hatására a
málnaültetvények területe rohamosan emelkedett, meghaladta a szőlőkét is.
Ezekben az időkben a városi, főleg a pesti néprétegek nagy számban vásárolták
meg üdülőépítés céljából a Kismarosiak mezőgazdasági földterületeit. A kedvező
környezeti és közlekedési adottságok (vasút, erdei vasút, autóbusz, rév) hatására
megkezdődött, és folyamatosan gyorsult beköltözés a környező településekről.
A házak modernizálódtak, új házak, házsorok, utcák épültek. A falu fejlődése
lépést tartott a Dunakanyar más településeivel.
A falu gyarapodása, az életkörülmények javulása egyebek mellett a lakások
számán és színvonalán mérhető le. A kezdetben épült vályogházak helyén,
modern, komfortos lakóházak épültek. Számuk 194O-ben 19O volt, ez 199O-
ben 51O-re,2O1O-ben 685-re emelkedett, ez utóbbiból a háromszobásoké
meghaladta a 3OO-t.
A komfortnélküli lakások száma minimálisra zsugorodott. A falu területén az
üdülők száma 2O1O-re meghaladta az ezret. Kismarost fennállásának közel
3 évszázada alatt két nagyobb természeti csapás érte.(gyakori árvizeket nem
számítva) Egy tűzvészt jegyeztek fel és a XIII.sz. közepén pestis járvány sújtotta
a lakosságot. A legnagyobb csapás azonban a XX.sz.-ban érte a falu népét: a két
világháború. A nagyobb veszteséget a második világháború okozta: 32fiatal férfi
és nő, hősi halottak és áldozatok kerültek a veszteséglistára.
Ehhez járult, hogy82 német származású Kismarosit (52 férfit és 26 nőt) hurcoltak
a Szovjetunióba kényszermunkára, közülük 11-en sosem tértek haza.
Kismaros német származású lakossága a XX.sz.-ban elmagyarosodott. Az
19OO körüli években született generációk kétnyelvűvé váltak, és gyermekeiket
túlnyomórészt nem tanították meg őseik nyelvére. Számos oka volt: a falu
kicsinysége, Budapest és Vác közelsége,a magyar tannyelvűvé vált elemi
iskola hatása,a mindenkori kormányzat asszimilációs nyomása,német nyelvű
értelmiség hánya stb. A 2OO1.évi népszámlálás szerint az akkor 18OO főt
kitevő lakosságból:
- német nemzetiségű 18 fő
- német anyanyelvű 4 fő
- német kulturális hagyományokhoz kötődik 93 fő
Ez utóbbi szám azt jelzi, hogy kialakult egy új generáció, amely ragaszkodik
ősei kultúrájához, német gyökereihez.
Ezt jelenti az is, hogy immár második alkalommal alakult német kisebbségi
önkormányzat a faluban.
A 2O1O-es választások során megalakult kisebbségi önkormányzat a Dunamenti
Svábok Önkormányzata nevet viseli.
Forrás:Míves Ottó:Kismaros története,
Tanulmányok Kismaros történetéből,
Rixer Gusztáv:Kismaros három százada,
Fellegi(Flamich) Mihály-Végvári Jenő: Rövid tanulmányok,a Kismarosi
Kikiáltó egyes számaiban közreadottakból,
Fellegi(Flamich)Mihály és Wiesner Viktória kéziratai, anyakönyvi adatok
alapján,
Központi Statisztikai Hivatal Honlapja

 

 

Honnan jöttünk?

 

Múltunk
 
Kismaros területe az ókortól a török hódoltság korán át a II. világháborúig szinte
állandóan keletről nyugatra, nyugatról keletre hömpölygő hadak útvonalában,
őrtornyok, várak, katonai helyőrségek hatósugarában volt, de állandó lakossága-
talán éppen ezért –nem volt.
 
Környékünkön leghosszabb ideig a török hódoltság tartott, a Dunakanyar
településeinek akkori magyar lakossága jórészt kipusztult. A törökök kiverése
után a lakatlan, vagy gyér lakosságú helységekben megindult a nem magyar,
többségében német népcsoportok letelepítése.
Buda felszabadítása (1686)) után megindult, először Buda környékén, majd a
szatmári békét (1711) követően a Dunakanyar falvaiban német népcsoportok
letelepülése. Nagyobbrészt az elpusztult magyar lakosság helyére költöztek
(Zebegény, Nagymaros, Visegrád, Berkenye, Dunabogdány)
Az egyházi könyvek tanúsága szerint először 1720 táján jelentek meg a
német telepesek-mintegy 10-12 család-Kismaros mai területén. A megmaradt
okmányok szerint az új lakók a környékbeli falvakból költöztek ide, mintegy
felerészben Dunabogdányból, másfelől Nagymarosról, Visegrádból és Verőcéről.

A családok száma fokozatosan növekedett,178O-ban elérte a 45-t.
A falu az első hivatalos helységnévtárban (1773)Kiss Marus néven szerepel. A
bejegyzések szerint a falu jogállása község, egyházközsége, tanítója nincs, az
általánosan beszélt nyelv a német.
 
Az első hivatalos, állami népszámlálás (1784) szerint a családok száma 45,
lélekszáma220 fő, a házak száma 39. A falu népessége mezőgazdaságból él,
szellemi foglalkozásúak nincsenek. A lélekszám ezt követően mérsékelt
ütemben nőtt, csak 19OO-ban haladta meg az 500, 1970-ben pedig az
1OOO főt. A növekedés ezután felgyorsult, 2OOO-ben megközelítette,
2O1O-ben meghaladta 2OOO főt. A lakosság kezdetben szinte kizárólag
mezőgazdasági foglalkozású, de már korán megjelentek a kisipari foglalkozások
is(kőműves,ács,bognár,pintér,kovács,kosárfonó,asztalos,cipész,kereskedő stb.)
A falu földterületének kb. a fele erdőség volt,a szűkebben vett mezőgazdasági
területeken a szántóföldek mellett jelentős volt a szőlő és gyümölcsös(a XX.
sz. közepétől a málna).A Kismarosiak legkedveltebb gyümölcsfajtái a szőlő,és
málna mellett az őszibarack,a szilva, a cseresznye, az alma és a dió volt és
maradt. A XVIII:sz. második feléből fennmaradt a falu hivatalos pecsétjének
a lenyomata .A kalász,a gyalogművelésű szőlőtőke mellett a lenyomaton egy
nehezen felismerhető szárnyas található. Ez nem a német sast, nem a magyarok
turulmadarát, hanem a Kismarosiak kedvenc háziállatát, a ludat ábrázolja.
A falu lakosságának életvitelében az első nagy változást a vasút
megjelenése hozta magával.185O-ben fejeződött be a Budapest-Vác-Szob-
Érsekújvár-Pozsony vasútvonal kiépítése. Kismaroson vasúti megálló csak
kb.188Í-ban létesült. Ezzel könnyen megközelíthetővé vált egy nyüzsgő,
magyar nyelvű nagyváros, Budapest, és megnyíltak az ipari munkahelyek
Vácon, Dunakeszin és Pesten. Megjelentek a vasutas családok (mozdonyvezetők,
kalauzok, váltókezelők, tisztviselők stb.) A falu egyoldalú függése a
mezőgazdaságtól ezzel megszűnt. A vasútvonal egyben megnyitotta az utat
a falu ifjúsága számára a váci középiskolák, valamint a fővárosi főiskolák és
egyetemek felé.
Az életmódban, az életvitelben, a jövedelmi viszonyokban a XX.sz. hatvanas
éveiben kezdődött meg a második nagy átalakulás. A változások több tényező
együttes hatására következtek be. Az egyik ilyen jelenség az egész Európára
kiterjedő málnakonjunktúra volt. A nagy kereslet és a magas árak hatására a
málnaültetvények területe rohamosan emelkedett, meghaladta a szőlőkét is.
Ezekben az időkben a városi, főleg a pesti néprétegek nagy számban vásárolták
meg üdülőépítés céljából a Kismarosiak mezőgazdasági földterületeit. A kedvező
környezeti és közlekedési adottságok (vasút, erdei vasút, autóbusz, rév) hatására
megkezdődött, és folyamatosan gyorsult beköltözés a környező településekről.
A házak modernizálódtak, új házak, házsorok, utcák épültek. A falu fejlődése
lépést tartott a Dunakanyar más településeivel.
A falu gyarapodása, az életkörülmények javulása egyebek mellett a lakások
számán és színvonalán mérhető le. A kezdetben épült vályogházak helyén,
modern, komfortos lakóházak épültek. Számuk 194O-ben 19O volt, ez 199O-
ben 51O-re,2O1O-ben 685-re emelkedett, ez utóbbiból a háromszobásoké
meghaladta a 3OO-t.
A komfortnélküli lakások száma minimálisra zsugorodott. A falu területén az
üdülők száma 2O1O-re meghaladta az ezret. Kismarost fennállásának közel
3 évszázada alatt két nagyobb természeti csapás érte.(gyakori árvizeket nem
számítva) Egy tűzvészt jegyeztek fel és a XIII.sz. közepén pestis járvány sújtotta
a lakosságot. A legnagyobb csapás azonban a XX.sz.-ban érte a falu népét: a két
világháború. A nagyobb veszteséget a második világháború okozta: 32fiatal férfi
és nő, hősi halottak és áldozatok kerültek a veszteséglistára.
Ehhez járult, hogy82 német származású Kismarosit (52 férfit és 26 nőt) hurcoltak
a Szovjetunióba kényszermunkára, közülük 11-en sosem tértek haza.
Kismaros német származású lakossága a XX.sz.-ban elmagyarosodott. Az
19OO körüli években született generációk kétnyelvűvé váltak, és gyermekeiket
túlnyomórészt nem tanították meg őseik nyelvére. Számos oka volt: a falu
kicsinysége, Budapest és Vác közelsége,a magyar tannyelvűvé vált elemi
iskola hatása,a mindenkori kormányzat asszimilációs nyomása,német nyelvű
értelmiség hánya stb. A 2OO1.évi népszámlálás szerint az akkor 18OO főt
kitevő lakosságból:
- német nemzetiségű 18 fő
- német anyanyelvű 4 fő
- német kulturális hagyományokhoz kötődik 93 fő
Ez utóbbi szám azt jelzi, hogy kialakult egy új generáció, amely ragaszkodik
ősei kultúrájához, német gyökereihez.
Ezt jelenti az is, hogy immár második alkalommal alakult német kisebbségi
önkormányzat a faluban.
A 2O1O-es választások során megalakult kisebbségi önkormányzat a Dunamenti
Svábok Önkormányzata nevet viseli.
Forrás:Míves Ottó:Kismaros története,
Tanulmányok Kismaros történetéből,
Rixer Gusztáv:Kismaros három százada,
Fellegi(Flamich) Mihály-Végvári Jenő: Rövid tanulmányok,a Kismarosi
Kikiáltó egyes számaiban közreadottakból,
Fellegi(Flamich)Mihály és Wiesner Viktória kéziratai, anyakönyvi adatok
alapján,
Központi Statisztikai Hivatal Honlapja

 

 

Publish modules to the "offcanvs" position.

Free Joomla templates by L.THEME